Manapság egyre többet hallani, hogy ez gyerek pusztán csak neveletlen, kár rögtön a hiperaktív jelző mögé bújtatni. Pedig a hiperaktivitás egy egyre gyakrabban előforduló jelenség. A szülők viszont jóformán semmilyen információval nem rendelkeznek róla,- ha rendelkeznek is-, akkor általában tévesen. Amennyiben a saját gyerekükről kiderül, hogy hiperaktív, nemigen tudnak szembenézni a problémával. Ha mégis megpróbálják, leginkább csak falakba ütköznek, hatásos segítséget nem sokan tudnak számukra nyújtani. Kritikát annál inkább kapnak. Nem elég, hogy meg kell birkózniuk csemetéjük különcségével, akinek nevelése sokkal nehezebb az átlagos gyerekekéhez képest, előbb-utóbb a társadalom teljes értetlenségével is szembesülnek, kezdve a családi környezettel.
Mi lehet a hiperaktivitás oka?
A hiperaktivitás oka nagyon sokféle lehet, kezdve az örökletes hajlammal. Sokak szerint viszont, a gyerek hiperaktivitását a terhesség alatti problémák okozzák (gyógyszerszedés, toxikózis, italozás, dohányzás, az anya idős kora, stb.), illetve a szülés körülményei miatt alakulhatnak ki (oxigénhiány, császármetszés, RH inkompatibilitás, stb.). Ez utóbbinak nagyobb az esélye, ha figyelembe vesszük, hogy a fekvő pozícióban szülés alatt a baba feje nehezebben tud utat törni magának, így a jobboldali homloklebeny sérülésének nő az eshetősége.
A hiperaktív gyermek általános tünetei
-Nehézséget jelent a figyelem megtartása a feladat- vagy játéktevékenységen belül.
-Nem figyel, amikor beszélnek hozzá.
-Nem követi az utasításokat vagy nem fejezi be az iskolai és egyéb munkákat.
-Nehézsége van a feladatok és a tevékenységek megszervezésében.
-Elkerüli, nem szereti vagy ellenáll az olyan feladatoknak, amelyek tartós erőfeszítést igényelnek.
-Elveszti a feladatokhoz vagy tevékenységhez szükséges dolgokat.
-Külső ingerek könnyen és gyakran elvonják a figyelmét.
-Feledékeny a napi tevékenységeket illetően
-Túlzott mozgásigény
-Ülés közben babrál, fészkelődik.
-Elhagyja helyét, amikor elvárják tőle, hogy ülve maradjon.
-Rohangál, ugrál vagy mászik olyan helyzetekben, amikor az nem helyénvaló (a serdülők és felnőttek képesek helyben maradni, de ekkor nagyfokú belső nyugtalanságot élhetnek át).
-Nehézségei vannak az önálló nyugodt játéktevékenységben vagy az abban való részvételben.
-Izeg-mozog vagy úgy cselekszik, mint akit felhúztak.
-Túlzottan sokat beszél.
-Türelmetlenség
Mivel ezek a gyermekek az átlagosnál nehezebben viselik a szabályokat és a korlátokat, nagyon fontos odafigyelnünk arra, hogy hogyan igyekszünk mégis elérni náluk ezek betartását. A kitörő életvágy könnyen letarolhat másokat, így fontos mások szempontjainak a figyelembevétele is. A szülőnek mindenképpen hangsúlyt kell fektetniük az empátia, az együttérzés képességének kifejlesztésére. A sikerélmény szárnyakat fog adni a gyerkőcöknek, viszont a büntetés és a kudarc még jobban elkeseríti őket, mint másokat. Fontos, hogy azzal tudjanak a legtöbbet foglalkozni, ami jól megy nekik. A nap folyamán beszerzett tapasztalatok között a sikerélmények száma legyen több, mint a kudarcoké. Náluk különösen fontos betartani azt az egyébként is fontos nevelési elvet, hogy: a büntetéssel ne fenyegetőzzünk! Ha a gyermek hibát követ el, vele együtt vonjuk le a tanulságokat, és tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy értse meg annak következményét. Legyen számára is világos az a viselkedés, amit szeretnénk nála elérni, és nyerjük meg őt szövetségesnek! Segítsük őt minden eszközzel abban, hogy ezt gyakorolhassa kis lépéseket téve a megvalósítás felé! Minden elért eredmény legyen neki is sikerélmény ezen az úton, aminek a végén ő is felnőtt lesz.
